HTML

A pennahajder nő tánca az ágy körül.

Virág, anyázás, állásajánlat:

mamzelmail@gmail.com

Moderálási Alapelv

Kizárólag azokat a hozzászólásokat engedem be, amikre tudok, vagy tudnék szellemesen válaszolni. 

Eközben a blogger él-hal azért, hogy magáról beszélhessen. Kérdezz jól.

Ők már nyomják:

  • JerryZen: Drága Művésznő! Nagyon elhúzott a férfiak felé a... (2014.03.27. 13:03) Nincs zseni
  • Miss Metamorphosis: Vigaszág, nem? :) (2014.02.11. 17:01) Nincs zseni
  • ohlulu: @Mamzel: Andy Kaufman kiszavazásáról a SNL-ból é... (2014.01.09. 20:01) Nincs zseni
  • Mamzel: @ohlulu: Köszönöm szépen. Akár hiszed, akár nem,... (2014.01.09. 11:17) Nincs zseni
  • ohlulu: Tetszik a blog, érződik a munka, még sincs izzad... (2014.01.08. 21:00) Nincs zseni
  • Utolsó 20

Előző részünkből:

Lélek&bugyi

2014.01.04. 01:25 Mamzel

Nincs zseni

1486781_797631110250556_1850996874_n.jpg
A kedvenc műfajom az életrajzi műfaj. Több közös vonás is felfedezhető így a sikeres emberekben, és az egyik legfontosabb, hogy nincs olyan, hogy zseni, csak olyan van, hogy kitartó tehetség.

Ha kívülről tekintek arra, ahogyan dolgozom, abban bizony nem sok zsenire jellemző van (lásd: fenti illusztráció). A zsenit úgy képzelem el, hogy csak úgy pattognak a fejéből a díjnyertes ötletek. Ezzel szemben én gyötrődök, nyüglődök és megállás nélkül kétségeim támadnak - aztán egyszer csak hopp!, rátalálok valamire, ami minden kétségemet kizáróan érzem, hogy jó. Ez zseniális!, mondom ilyenkor magamnak. 
De mi történik valójában? Az a tapasztalatom, hogyha az ember kitartóan foglalkozik valamivel, annak kivétel nélkül mindig eredménye lesz. 

Nem árt ezt tudni, ha valami irigylésre méltót látunk. Szinte biztos, hogy semmi köze a szerencséhez. 
A jó hír tehát, hogy a munka meghozza a gyümölcsét, és a munkára mindenki képes. Ezt sem árt tudni, amikor kételkedünk a képességeinkben. (Aki nem kételkedik a képességeiben, az pszichopata vagy hazudik.)

Arra az esetre pedig, ha mégsem járnánk sikerrel, vígasz ágon szóljon kedvenc filozófusom, Ron Swanson bölcsessége: 
Screen Shot 2014-01-01 at 1.10.24 PM.png(És már nyúl is az üvegért, mondom, imádom!)



                                                                       Érdekelsz. Mondd el, hogy mit gondolsz a bejegyzésről!

5 komment

2013.08.27. 11:23 Mamzel

Én vagyok az.

1174907_714873648526303_1464204047_n.jpg
Most már elárulhatom. Én vagyok az. Te is tudod.

9 komment

2013.08.22. 19:19 Mamzel

Nem nyílt ki

Az ember természetes vágya, hogy rendszert alkosson a káoszban. Csak nem mindenki szorul liftbe az excsávójával. Másfél négyzetméteren nincs helye mellébeszélésnek. 

A lift ajtaja pedig nem nyílt ki. 

Tudtuk, hogy ami ott történik, az ott marad.
Hosszú, érzékeny, felszabadító csók volt.
.
.
.
A hajnali napfényben fürdő Alagútnál már szemernyi kétség sem maradt bennem.

Screen shot 2013-08-22 at 1.19.20 PM.png
Pontosan azt láttam, amit éreztem. Elég ritka az ilyen pillanat.

Szólj hozzá!

2013.05.29. 11:05 Mamzel

Párkapcsolati ping pong

Eszembe jutott egy régi történet, amikor karácsonyra konyhai felszerelést kaptam a pasimtól. 

Hát ja. Én is így néztem őrá.

Így aztán a szülinapom közeledtével a helyes irányba próbáltam terelgetni, hogy még egyszer véletlenül se hajszolja magát felesleges pénzköltésbe. Jól látható helyre felragasztottam egy Franck Muller órahirdetést, ezzel nyomatékosítva, hogy mi az, aminek valóban örülnék. 

7851-CH-COL-DRM-D-CD1.jpg
Imádnivaló, ugye?

Na. Másnap ezt találtam a hirdetés mellett:

peteresen.jpg
Free Entry, mi?
 
 
 
                                                                       Érdekelsz. Mondd el, hogy mit gondolsz a bejegyzésről!

Szólj hozzá!

2013.05.22. 21:04 Mamzel

A végzet az egyetlen párkapcsolati forma.

Onnantól, hogy Az idő rövid történetét fél óráig a kezembe vettem, azon keresztül, hogy megnéztem a Hawking című angol tévéfilmet odáig, hogy megértettem mit mond tulajdonképpen Stephen W. Hawking, kábé 10 év telhetett el.

Néhány hete elmentünk egy segway túrára a Mátrába. A vezetőnk egy igazán kedves fiatalember volt, aki teljesen levett a lábamról az orbánellenes humorával, az erdei gomba ismeretével és azzal a mély, gyengéd tekintettel, amitől egy pillanat alatt megbántam, hogy aznap reggel nem sminkeltem. Egy forráshoz érve leguggolt mellém, tenyerével finoman, hogy ne kavarja fel, merített a vízből, és rámutatott a benne lévő kis állatra:
- Látod? Az ott egy rákbébi. 


Hawking egyik értelmezésében az idő valójában nem előre halad, hanem visszaszámol. Ha pedig visszaszámol, akkor minden kétséget kizáróan a végzet létezik. A végzet tehát az egyetlen párkapcsolati forma. Ezt értettem meg aznap a patak partján. 


Miután hazaértem, első dolgom volt a csávót a Facebookon csekkolni. Sajnos már elkelt. A végtelen szomorúság helyett mégis egy másik, egy jó érzés töltötte be a szívemet. Eszembe jutott, hogy azt olvastam, hogy olyan csillagok létezését kutatják, amik vélhetően azért nem láthatóak, mert a fényüket az előttük elhaladó bolygók fénye elhalványítja.
Ez a romantikus elképzelés nagyon megérintett. Azt keresni, ami talán nincs is. Pontosan így érzem magam egyedülálló nőként. Egy végeláthatatlan sivatagban menetelek, és igyekszem a délibábot megkülönböztetni az oázistól. Csak az érdekel.
Azóta egyébként - utolsó információm szerint - mindösszesen két ilyen csillagot fedeztek fel, és ez elég is ahhoz, hogy a teóriát igazolja. Van ilyen csillag.

Tudtam, hogy a találkozásunk is egy ilyen jel.

Mert az érzésnél, hogy az a férfi nem velem él, egyetlen erősebb létezik. Az, hogy él.



                                                                       Érdekelsz. Mondd el, hogy mit gondolsz a bejegyzésről!

26 komment